Sötét merengő

1.

Látod? Ím a félt óceán,
hol ős napjaid tengetted,
most durván hozzád simulván
mégis ott ragyog feletted.

Megmártóztál ködös árján,
s mint részeg matróz dideregsz,
várj csak jön újra a hullám,
vad csók, ölelés nem ereszt.

Vas fogaival beléd mar,
tép, szaggat míg csak csont marad,
e jövőben élő moraj,
hol múlt forrása megfakad.

2.

Bíbor tekinet: vérszemek,
partot érő halvány kacaj,
karóba dőlt hős tetemet
szállít a menydörgő tutaj.

Alakít a sors formája,
testet öltő hű falánkság!
Buja percek omló álma,
ez hát a halhatatlanság?

Rettegem az örök pontot,
falra mázolt ócska firka,
nekem ne állíts hát szobrot,
de ne is zárj fém kabinba!

3.

Bűnös vagyok hazug testvér,
reményt teremtő glória.
Fél szeszélyben egy tünemény,
kételyben kell maradnia.

Eljött a búcsú. Ám várlak,
hiszek a régi mesékben.
Meghagylak múló barátnak,
inkább, mint fájó rémképnek.

Nem dobtál el, mert nem voltál,
több, csak emlékek halmaza.
Tervek, mit szomorú Holdnál,
nem ért el táncunk dallama.

4.

Lázba kergettél, mert hagytam
valóm részeddé mázolni,
adtam és mond mit aratam?
Becses játék, törött holmi.

Hiba lett, hogy értem bájad,
vonzó ajkad szellem arcát,
kívántam hangod dalának
cseppként hintett igazságát.

Torz csík szeli át a teret,
küéönc nevén: gúnyos mosoly.
Büszkén vállalod e sebet,
mi szívem útjain lohol.

5.

Újra ámulom kéjedet,
gyötör a tiltott érintés,
tágítana még a keret,
ám bevégez a szirénkés.

Két alapon várt varázsod,
hiszen kísért a bűn szólam,
megfogott azonos zálog,
sajnos egyik sem én voltam.

Mélyről utálom: akartam!
Szorítva-ragadva fonni,
nemcsak rég, nemcsak most hagytam
valóság csücskére tolni!

6.

Fiad vagyok végzet asszony,
szárazon nőtt vetélt magzat.
Akár könnyes malom hagytam
mit kiszabott, a nagy haraszt.

Tested csüggedésbe bújik,
ilyenkor rajonglak hősöm!
Aláhull a pír mi porzik,
s ha rendelt e gaz, betöltöm.

De addig karmos vágányok
szende kórját szívom étkül,
számtalan nyitva tárt átok
közt kaptam menedékül.

7.

Millió sok lélengző lény,
ki ébren kapja levelét,
kezügben az átlag fölény,
ám csak egy van ki sose élt.

Kivételes, ritka darab,
méltő e kerek cirkuszhoz.
Mi szúró nyársok közt marad,
egy apró talányért pislog.

Mégis győztes e vénült rab,
hisz elmenekült a többi társ,
önmagával vívó alak,
jutalma hát, a maradás.