Sötét éjszakán...

Sötét éjszakán jössz velem szembe
Észre sem veszel, csak mész tovább csendben.
Halkan suttogsz egy szót, de hangosan sosem mondod
Én meghallom, és utánad szaladok.
Kereslek, de nem látlak, csak hangod hallom a sötét éjszakában
Hiába kiabálom nevedet, te nem felelsz
Csak ugyan azt suttogod tovább.
Üres az utca, sehol egy lélek
Csak a hangod süvít a néma szélben
Hangod is csak egy szót zakatól: halál, halál, halál...
Kereslek, mert segíteni szeretnék, de nem talállak a sötét éjszakában
Talán már messze jársz, de még mindig hallom kétségbe esett hangod
Kereslek, s hát egyszer meglátlak
Rohanni kezdek feléd, majd megfogom a kezedet
Mire te rám nézel, mosolyogsz egyet és megszorítod a kezem.
Együtt sétálunk a sötét éjszakában, de most már mást suttogsz:
"Ne engedd el a kezem, mert szeretlek!"
Én csöndben a fülébe súgom :
"Ne félj, én itt vagyok melletted szerelmem!"
És együtt együnk a halál kapuja felé némán, szótlanul.