Söröző

Kell egy korty,
Hogy lásd, mért mar a sors téged,
Hogy érezd, aranyló büszkeséged,
Hogy megálmodd, mivé lettél,
hogy sirathasd, kit eltemettél.

Kell egy korty,
Mert reszketsz, hogy könnybe dől szemed,
Mert fáj, hogy remeg a kéz, nem integet,
Mert belenézhetsz a fénybe,
S büszkébben törsz a tűzbe.

Kell egy korty,
Ha itt vagyunk, s ökölbe veszve ordítunk,
Ha mesélünk, s kopott vértünkről regélünk,
Ha egyedül ülve álmodom,
Űzöm a magányt, s átkozom.

Kell egy korty,
Csak kell, hisz az élet titkon ütlegel,
Kell és kész, hisz álmos mámor az egész,
Kell nekem, hogy elfelejtsem,
Értem szenved cseppnyi lelkem.