Soha el nem tünő percek

Soha el nem tűnő percek
Melyek úgy vesznek körül minket,
Mint megvadult lovak
Melyek kitörni bírnak karámúkból
Hogy aztán szabadon hagyják maguk mögött azt az életet
Mely a rabság rozsdás láncaitól zizeg

Soha el nem tűnő percek
Melyek úgy hagynak el bennünket, lelkeket
Hogy vissza visszatérnek s fájdalmat lopnak
Már így is sebzett törékeny szívünkbe

Soha el nem tűnő percek
Melyek helyett az élet ad majd másikat
Melyek helyett a halál ad majd másikat
Hogy aztán újra itt legyünk... éljünk.

Soha el nem tűnő percek
Melyek be –belopódznak életünkbe észrevétlenül
S maradnak, míg maradni tudnak
Majd mikor menni készülnének, kapaszkodunk beléjük
Szoros kötelékként hogy még egy kicsit maradjanak… csak még egy kicsit

Soha el nem tűnő percek
Eltűnnek, hát majd mikor menniük kell
S átadják magukat egy másik… soha el nem tűnő percnek