Lelkem sivatag, benne bolyongok…
Nincs út, mindenhol csak homok…
A nap is ezerrel süt… lehet vagy 40 fok…
Én nem bírom tovább… összerogyok…
Nem jár arra a kutya sem…
Nincs senki, ki ennyire eltévedjen…
Csak egy kígyó, ami átcsúszik testemen…
Belém vájja fogát, kiszívja vérem…
Még láttam, ahogy nevet rajtam…
Még hallottam, amit sziszegett rólam…
Még vízhangzott bennem, mielőtt meghaltam…
„Egy örök vesztes vagy” végül én is beláttam…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szentkirályi Katinka ·
nem lehet vesztes az, aki ilyen szép verset képes írni.