Nem éreztem magam még ily magányosnak,
Apró félelmeim teljesen elnyomnak.
Keserűn nyelem vissza könnyeimet,
Mégis elborítják a szemeimet.
Talán meghallottad feltörő sóhajom,
Fölém hajolva simogatod az arcom.
Remegve menekülök karjaid közé,
S félelmem átalakul lassan örömmé.
Most végre ömleni kezd belőlem a szó,
Rossz álmomat neked elmondani oly jó.
Boldogan ölellek magamhoz kedvesem,
Kezeddel becézed hajamat csendesen.
Végül forró csókod teljesen
megnyugtat,
Ujjaim megtalálják az ujjaidat,
Öledbe feküdve most elcsendesedek,
Tudom senkinél jobban nem szeretlek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások