Nem éreztem magam még ily magányosnak,
Apró félelmeim teljesen elnyomnak.
Keserűn nyelem vissza könnyeimet,
Mégis elborítják a szemeimet.
Talán meghallottad feltörő sóhajom,
Fölém hajolva simogatod az arcom.
Remegve menekülök karjaid közé,
S félelmem átalakul lassan örömmé.
Most végre ömleni kezd belőlem a szó,
Rossz álmomat neked elmondani oly jó.
Boldogan ölellek magamhoz kedvesem,
Kezeddel becézed hajamat csendesen.
Végül forró csókod teljesen
megnyugtat,
Ujjaim megtalálják az ujjaidat,
Öledbe feküdve most elcsendesedek,
Tudom senkinél jobban nem szeretlek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?