Robotember

Ha bölcsek kövét nyalogatod,
Ne csodáld ha rímed nem sok.
Ha nem beszéled a mi nyelvünk,
Szívesen eleresztünk.
Reklámot írni egy plakátra,
Múltból tudósítani mára,
A gyengék mind behódolnak,
Ott vannak nálad bohócnak.
Bohócfalva marad neked,
Kinevetnek a többiek.
A versed nem is elégia,
A zene nyelvén kakofónia.
Kedves barátom,
Hordód nem találom.
A versenyt bezárom,
Borod nem kívánom.
Mert……..
Borod úgy hívnák, hogy lőre.
Utalj a borodban egy magyar tőre.
Ezért a verseket ne írd meg előre.
-Óh Te, rímek matadora,
Sorod zárja bikák pora.
Mert nem lehettél rím talentum,
Ezért lettél testamentum.
Hátadon nincs Piretrin,
Minden sorod csupa kín!
E világra nem hozott bába,
Te születtél a Jónás hasába.
Mi az ami kimaradt?
Bodri kutya elszaladt.
Nem ugatok én se tovább,
Úgy se teszek túl nagy csodát.
Barátaidtól oly nagy a kegy,
Akár a Hármashatár-hegy.
Feleséged mivel nincs,
Kezeden még nincs bilincs,
Fogd a vándorbotod,
Mással oszd a magányod.
Arra kérlek Te nagy menő,
Most sebtében gyere elő.
Lehet ma még Te a nyerő,
Barátokat lefizető,

Nedves kis kullancs a papíron,
Olvasatlan paca nyom,
Ma még abban bízom,
Te nem vagy az én barátom.
Szabadon nem engednélek a térbe,
Csak idézőjelek közé téve.
Te leeresztett birka farka,
Nyomnálak az avarba,
Orvosoknál mindig pihensz,
Te elfuserált HOMO SAPIENS.
---
- Lassan érzem felébredek,
- Ásítok és jót nevetek.
Csak gyötrő álom ami gyötört,
Elűzte az édes gyönyört.
Itt jártak oly zagyva szépek,
Elfuserált égő képek.

Ha holnap újra álmodom,
A biztiket kinyomom.