Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.
Tétován imbolygok a verslábakon,
Ahogy mámoros illúziók szaggatják elmém,
S hullámtáncot lejtenek a támaszfalak,
Mikből rím – téglák potyognak elém.
Fut a világ, fut, fut, szalad.
Szabad vagyok, repes a szív.
Ujjaimmal morzsolom szét a láncokat,
Mik aláztak, kínoztak eddig,
De többé nem szeghetik hangomat!
Nem vágyom én az égre:
Rossz angyal válna belőlem.
Giccses szárnyaimat letépve
Fűszál tengerbe mártom testem.
Elnyelnek a habok.
Részeg vagyok,
Boldogan estem áldozatul
Egy sáros árok fogságának,
S abban vetettem magamnak a hajnalra ágyat.
Agyamba friss vér tolul;
Tekintetembe lopja magát az eszményi káprázat:
Markomba gyűjtöm a tejfehér teliholdat,
S jóízűt harapok belé.
Majd kezemet nyújtom az ég felé,
Lerántva az éj elnyűtt pokrócát,
S azzal fedem testem, e harmat – sírta pamlagon.
De nincs soká maradásom,
Mert férgek rágnak a sok lélekszakadáson,
Mit a józan jelen jelent.
Leigázva hát mennyeit, s helytelent;
Törékeny csillagot ledobva az égről,
S kábultan szédülni a szikrázó fénytől,
Mit hulló teste okád,
Mely szemhéjak oltalmát dicsőn hágta át
Elszédít.
Megbénít.
S most a basszusgitár húrjain szökellek,
Hangot adva minden apró rezdülésnek,
Mit bolyongásom szült.
S a búgó alt felüvölt;
Csillámlanak röptükben az üvegszilánkok,
Gitárzúzás, húrcsattogások.
A dallam, s a hangjuk érzéki aktusa:
Az igaz, mély, s cenzúrázatlan erotika.
Most dobra váltok.
Lépteimet kutató cintányérok
Rabja lettem.
A mennyekben járok,
S a földi valót elfeledtem.
Körmömmel karcolom a mikrofont,
Süvítő átkokat szórok Rátok!
Mesés égi koncert.
Széthányt felhőfoszlányok,
Ernyedt tagok, testek,
Puha hátatokon jó fekvést találok.
Kántálok.
Kántálok…
Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.
Meglelem.
Józanodom…
2009-01-26
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások