Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
A történet betyárok ról folytása
Friss hozzászólások
Zed75: Nagyon jó volt olvasni a törté...
2026-04-05 20:58
Zed75: Szia Csacska Macska
2026-04-05 20:57
Szakállas: Ehhez hasonló történeteket olv...
2026-04-04 09:13
Passszívpréda: Igazán írhatnál hasonló történ...
2026-04-02 11:28
golyó56: Tanulj meg helyesen írni, foga...
2026-04-01 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

RÉSZEG

Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.
Tétován imbolygok a verslábakon,
Ahogy mámoros illúziók szaggatják elmém,
S hullámtáncot lejtenek a támaszfalak,
Mikből rím – téglák potyognak elém.
Fut a világ, fut, fut, szalad.

Szabad vagyok, repes a szív.
Ujjaimmal morzsolom szét a láncokat,
Mik aláztak, kínoztak eddig,
De többé nem szeghetik hangomat!
Nem vágyom én az égre:
Rossz angyal válna belőlem.
Giccses szárnyaimat letépve
Fűszál tengerbe mártom testem.
Elnyelnek a habok.
Részeg vagyok,
Boldogan estem áldozatul
Egy sáros árok fogságának,
S abban vetettem magamnak a hajnalra ágyat.
Agyamba friss vér tolul;
Tekintetembe lopja magát az eszményi káprázat:
Markomba gyűjtöm a tejfehér teliholdat,
S jóízűt harapok belé.
Majd kezemet nyújtom az ég felé,
Lerántva az éj elnyűtt pokrócát,
S azzal fedem testem, e harmat – sírta pamlagon.

De nincs soká maradásom,
Mert férgek rágnak a sok lélekszakadáson,
Mit a józan jelen jelent.
Leigázva hát mennyeit, s helytelent;
Törékeny csillagot ledobva az égről,
S kábultan szédülni a szikrázó fénytől,
Mit hulló teste okád,
Mely szemhéjak oltalmát dicsőn hágta át
Elszédít.
Megbénít.

S most a basszusgitár húrjain szökellek,
Hangot adva minden apró rezdülésnek,
Mit bolyongásom szült.
S a búgó alt felüvölt;
Csillámlanak röptükben az üvegszilánkok,
Gitárzúzás, húrcsattogások.
A dallam, s a hangjuk érzéki aktusa:
Az igaz, mély, s cenzúrázatlan erotika.

Most dobra váltok.
Lépteimet kutató cintányérok
Rabja lettem.
A mennyekben járok,
S a földi valót elfeledtem.

Körmömmel karcolom a mikrofont,
Süvítő átkokat szórok Rátok!
Mesés égi koncert.
Széthányt felhőfoszlányok,
Ernyedt tagok, testek,
Puha hátatokon jó fekvést találok.
Kántálok.
Kántálok…

Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.

Meglelem.
Józanodom…


2009-01-26
Hasonló versek
2496
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
3188
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: