Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.
Tétován imbolygok a verslábakon,
Ahogy mámoros illúziók szaggatják elmém,
S hullámtáncot lejtenek a támaszfalak,
Mikből rím – téglák potyognak elém.
Fut a világ, fut, fut, szalad.
Szabad vagyok, repes a szív.
Ujjaimmal morzsolom szét a láncokat,
Mik aláztak, kínoztak eddig,
De többé nem szeghetik hangomat!
Nem vágyom én az égre:
Rossz angyal válna belőlem.
Giccses szárnyaimat letépve
Fűszál tengerbe mártom testem.
Elnyelnek a habok.
Részeg vagyok,
Boldogan estem áldozatul
Egy sáros árok fogságának,
S abban vetettem magamnak a hajnalra ágyat.
Agyamba friss vér tolul;
Tekintetembe lopja magát az eszményi káprázat:
Markomba gyűjtöm a tejfehér teliholdat,
S jóízűt harapok belé.
Majd kezemet nyújtom az ég felé,
Lerántva az éj elnyűtt pokrócát,
S azzal fedem testem, e harmat – sírta pamlagon.
De nincs soká maradásom,
Mert férgek rágnak a sok lélekszakadáson,
Mit a józan jelen jelent.
Leigázva hát mennyeit, s helytelent;
Törékeny csillagot ledobva az égről,
S kábultan szédülni a szikrázó fénytől,
Mit hulló teste okád,
Mely szemhéjak oltalmát dicsőn hágta át
Elszédít.
Megbénít.
S most a basszusgitár húrjain szökellek,
Hangot adva minden apró rezdülésnek,
Mit bolyongásom szült.
S a búgó alt felüvölt;
Csillámlanak röptükben az üvegszilánkok,
Gitárzúzás, húrcsattogások.
A dallam, s a hangjuk érzéki aktusa:
Az igaz, mély, s cenzúrázatlan erotika.
Most dobra váltok.
Lépteimet kutató cintányérok
Rabja lettem.
A mennyekben járok,
S a földi valót elfeledtem.
Körmömmel karcolom a mikrofont,
Süvítő átkokat szórok Rátok!
Mesés égi koncert.
Széthányt felhőfoszlányok,
Ernyedt tagok, testek,
Puha hátatokon jó fekvést találok.
Kántálok.
Kántálok…
Érzem szívem alagútján a felszökellő rímeket,
Melyeket bágyadt betegként visszanyelhetek,
De akkor meghalnak Ők.
Ezért, mint bátor részeg – hányom őket
A papírosra, s árnyalt értelmüket
A sorok közt kutatom.
Meglelem.
Józanodom…
2009-01-26
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások