Rés a pajzson

Lejárt a nagy küzdelmek korszaka,
csak csend honol, s a vég szaga.
A múlt kapuja örökre bezárult már,
soha ne nézz vissza, akkor sem, ha fáj!
Jelenem, mint egy messzi csillag: idegen,
jövőm homályba vész, s ismeretlen.
De tudom: te voltál a rés a pajzson,
voltál, hogy valaki összetartson,
maga a múlt, és minden dicssőség,
a jövő, és vele minden reménység.
Kár, hogy a tükör hamar darabjaira tört,
és bennem minden emléket megölt.
Te voltál az esély, akit elszalasztottam,
de egy percig se bánom,meg kell mondjam.
Talán jobb is így, hogy elmúlt minden,
múltam van. Csak jövőm nincsen.