Nekem mindig barna voltál
fénylő lakktól érig ázott
évek sodrán meggyalázott
térdembe vájt, vérző oltár.
Koporsószeg kedvem fogytán
akasztófám, kín porondon
féltő múzsám, rejtő bokrom
átöleltél, mindig barnán.
Nevet, sírt ás, hazug orkán
ahogy Dávid, s Gólbert harca
kisded, padba vésett karca
kaméleon vörös torkán.
Feslett barnád szürkül Arám
rejtő színű túlélő vagy.
Aur-óránk mondatba fagy:
Tétova csakrám, hagyd csak rám!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Sámán-ének? Próbáld ki talán valaki fényképe előtt elmondani, hátha ez az igazi meghatározása...