Holdtalan, hideg, öreg éjszaka
szól némán elárvult szívemhez,
szánakozva megsimogat,
s elküldi utolsó ajándékát
Pókhálóként fonódik körém
a lélek-karcsú bűvölet,
de más ez az ölelés:
egy gyilkos szerető érintése
Lezáruló szemeim rejtekéből
az árnyék-illatú örvény
bántó, fekete ragyogása előcsalja
a félelem ékkőzöld könnyeit
Szikrázó fénnyé teljesedő
gyönyörű fájdalom sodor
halványuló álmaim ködén át
egyre messzebb a létezéstől
’98 10 26 ThoRgErdT
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
9,10