Repül a nehéz kő

(a szeptemberi hangulat ihlette)

Repül a nehéz kő,
pördül a magasban,
vele pörgök
és inog a föld alattam.

Hol koppan vajon,
s én minek ütközöm?
Repül a nehéz kő,
nem marad kő kövön.

Sodrás koptat,
vagy árral szemben úszom.
Bankom rablásában
én vagyok a túszom.

Szikra villan,
de oltja a hullám,
s a benyújtott számla
túlmutat a nullán.

Fizessen, főnök!
Tartozik egy léttel,
amit egy vad ménes
végre megelégel.

Szikra pattan fel,
lángol az éjjel,
repül a nehéz kő,
törik szerte-széjjel.

Darabos kavicslét,
felszedett utca.
Patáink süppednek
az ingatag homokba’.

Raksz-e le új utat,
felfelé… álmot?
Vagy csak a repülő
köveket látod?