Reménytelenség

Reménytelen dolog tégedet szeretni,
Szerelmet és bűbájt mindent latba vetni.
Elcsaltad magaddal fájó, kusza lelkem,
Reménytelenül hiányzol énnekem.

Elraboltad lelkem, kitépted a szívem,
Üressé tetted szánalmas életem.
Üres vagyok, mint a legsivárabb táj,
Talán nincs is miért soká élnem már.

Nélküled az idő rossz, az ég beborul,
A nap sem süt ki nekem már, a szívem gyászba borul.
Veled boldog nem lehetek, nélküled nem tudok,
Itthagyom a világot örökre, s csendben meghalok.