Reménytelen dolog tégedet szeretni,
Szerelmet és bűbájt mindent latba vetni.
Elcsaltad magaddal fájó, kusza lelkem,
Reménytelenül hiányzol énnekem.
Elraboltad lelkem, kitépted a szívem,
Üressé tetted szánalmas életem.
Üres vagyok, mint a legsivárabb táj,
Talán nincs is miért soká élnem már.
Nélküled az idő rossz, az ég beborul,
A nap sem süt ki nekem már, a szívem gyászba borul.
Veled boldog nem lehetek, nélküled nem tudok,
Itthagyom a világot örökre, s csendben meghalok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
VénTyúk ·
szeretettel várom a kritikát...