Szeretve átkozni, mindent feledve
Maradni, mikor a lábnak menni volna kedve
Szelíd, szép mosollyal szorítva ölni
Hideg acélszívvel más karjába dőlni
Nevetve sírni s hazudni vége már
Mikor szádban az íz keserűre vált
Sírba vinni magaddal az utolsó kis mosolyt
Hazudni, hogy csókod csak játék, kártya volt
Elrejtőzni, ott hol nem él csak moha
S tudni, hogy a szerelem nem támad fel soha
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Én nem érzem úgy hogy a hatásvadászat a költészet része is kellene legyen, persze meglehet hogy én látom rosszul.
Igaza van Francisco-nak, nem kell feltétlenül megtörtént sztoriból ihletett venni, lehet empátia utján másvalaki érzelmeit megirni, de azt tegye úgy a költő hogy én, mint olvasó ne érezzem azt hogy ezek ne az ő igazi érzelmei. Én nem arra vagyok kiváncsi hogy egy költő tényleg átélte-e mindazt amit leír, de szeretem ha úgy van megirva, hogy ezt el tudjam hinni.
Mint az zene ezernyi stilusa.Mulatós,jazz,Techno,Bach...
Ezen nem is kell vitatkozni.
Igazad van, igyekezni kell,hogy az olvasó el tudja hinni.
Mint a színházban,hogy Rómeo tényleg belahal a szerelembe.....
Most kiábrándúlsz belőllem?
Beléd voltam ábrándulva? Nekem ez nem tűnt fel!