Remény

Mámoros délelőtt mikor először beszéltünk,
Ki gondolta volna, hogy ez lesz mivélünk!
Álmomba se járt ez a gondolat,
Mely most a szívembe mart!

Randevúra hívtál, melyre én nemet mondtam,
De te nem adtad fel egykönnyen, míg igent nem mondtam
Őszinte szavakkal a szívembe törtél,
S mikor azon az éjjel elváltunk felcsillant a remény!

A remény melyet azt hittem, rég elvesztettem
Míg nem ismertelek, csak sodrottam az élettel!
De te életet öntöttél újra a szívembe,
S melletted elfeledtem a múltat örökre!

Sok jót kaptam tőled amit te megtehettél
Cserébe nem várhatsz mást csak a szívemet örökké
Egy szív mely nekem sokat jelent,hisz ez adja nekem az életet!s arra kérlek téged, hogy ne dobd el ezt!

Két szív mely egymásba szeretett,
S még mindíg nem tudják mi lesz a végzet!
A végzet, mely nem sülhet jól el,
Hisz valakit fájdalommal tölt el!

Hat hónapot kértél, s igéretet tettél
S azóta úgy érzem nem cselekedtél
Repül az idő, s szállnak a napok
S a fájdalmam egyre nagyobb!

Minden találkozásunk boldogsággal tölt el
S mikor elválunk, a fájdalom fog el!
A fájdalom melyet még most is érzek
S úgy érzem soha nem lesz vége!

A száz száll vörös rózsa, mit jelentett ez neked,
meg a sok jó amit kaptam én tetőled?!
Nekem sok mindent, az élet örömét,
Mely egy rossz szó és kész véget ér!

Véget ér?-akkor ismét elillan a remény
A remény, mely a szívemet tépi szétt!
Kérdezem Én: Érdemes így élni?
Az életet remény nélkül folytatni?