Remény még talán van

Volt egy lány... Kinek ártatlan mosolya beragyogta az éjszakát,
Kinek boldogságot sugárzó szeme egyszer rám talált.
Ha átölelt gyengéd karja bennem az idő megállt,
Ki lelkem sivár pusztaságából gyönyörű édenkertet csinált.

Csak ő volt nekem, csak ő kit igazán szerettem...
De szívem most vérzik, mert ragyogó mosolya nincs mellettem,
Szüntelenül marcangolom lelkemet,hogy mit és miért tehettem,
Átkozom magam, mert finom kis kezét egyszer is elengedtem.

A remény éltet, az a csalfa vak remény,
Hogy talán egyszer megbocsát és ő lesz az,újra az enyém...
Tudom, mellette a gyarló élet nem lesz ilyen kemény,
A nagy teher a vállaimon nem lesz olyan nehéz.

Holtomig állítom, hogy csakis őt imádom,
Ki szívem kertében a legszebb virágom!
Lelkemből csak miatta a gyomot örökre kivágom,
Csak, hogy sorsunk ismét egybefonódjon, CSAK EZT KÍVÁNOM!!!