Réges régen volt, mikor...

Réges régen volt, mikor utoljára beszélgettek,
Ám újra talákoztak, mert így hozta a véletlen.
A Mindenható vagyok, mondta az ismeretlen.
Talán te vagy kit kerestem, mondta az Ember.

- Az istened és teremtőd vagyok, borulj térdre.
- Nem akarhatod, én inkább néznélek téged.
- Makacs vagy és konok, figyellek már régen.
- Csak azt teszem és gondolom, amit érzek.

- Az érzéseid, ne feledd, egykor én adtam neked.
- Te adtad, elveheted, de bennem nem érezheted.
- Lázadsz már megint, ezt oly sokszor megtetted.
- Ezt is tőled kaptam régen, de ezt megszerettem.

- Megismerted a világot, de még nem tudsz eleget.
- Miért teremtettél, miért élek, mi a célod velem ?
- A te gondolataid...mi újat mondhatnának nekem.
- Ismerősnek tűnnek a kérdéseim ? Ez az életem.

- Miért teremtettelek ? Ha kéred, elmondom neked.
- Nem, magamnak kell megtalálnom, amit keresek.
- Nem lettél bölcsebb, most is ábrándokat kergetsz.
- Engedj hát utamra, de mondd meg merre menjek.

Sokáig nézte a Mindenható, a távolodó Embert,
Újra találkoztak hát, mert így akarta a véletlent,
Leült és várta, hogy újra jöjjön egy ismeretlen,
Dacosan lázadó, makacs, ismerős kérdésekkel.