Megérint a fény, mint egy gyengéd mozdulat,
Amint tekinteted öleli arcomat.
Vágyom a szemed ragyogó mosolyát,
Szeretném érezni minden csillogását.
Itt ülök melletted és talán már sejted,
Nem véletlen írom azt a rövid verset.
Azt szeretném mondani, annyit mindössze,
De nem jön ki a torkomon hang egy szál se…
A Te szemeid azon fényes csillagok,
Melyek beragyogják napom, s boldog vagyok.
Kérlek, adj egy puszit, és elmondom neked,
Mit leírni nem lehet: mennyire szeretlek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások