Megérint a fény, mint egy gyengéd mozdulat,
Amint tekinteted öleli arcomat.
Vágyom a szemed ragyogó mosolyát,
Szeretném érezni minden csillogását.
Itt ülök melletted és talán már sejted,
Nem véletlen írom azt a rövid verset.
Azt szeretném mondani, annyit mindössze,
De nem jön ki a torkomon hang egy szál se…
A Te szemeid azon fényes csillagok,
Melyek beragyogják napom, s boldog vagyok.
Kérlek, adj egy puszit, és elmondom neked,
Mit leírni nem lehet: mennyire szeretlek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?