Rabul ejtett a rémálmom

Elfogytak az utak,
Nem találom a kiutat
Mindig magamra hagynak,
Mintha én lennék kit megtorolnak
Azt várják, hogy kiboruljak,
De nem vesznek rá, hogy sírjak
A napok telnek,
A magánytól szenvedek
Innen nincs menekvés
Rabul ejtett a saját rémálmom
Engedjetek ki, én ezt nem bírom
Érzem, valami nincs redben itt bent
Hallok egy hangot, hogy adjam fel
Nem adom fel, SOHA, SOHA, SOHA
Olyan gyenge nem leszek SOHA!
Várjátok nyugodtan, hogy megbolonduljak
Egyedül, a saját magányomban,
Akkor sem adom fel,
NEM, NEM, NEM
Ha kijutok végre ebből a rémálomból,
Rátok a pokolban a zárat bezárom
Csinálhattok utána, amit akartok,
Onnan élve nem juttok ki soha
Rabul ejtett a saját rémálmom
Engedjetek ki, én ezt nem bírom
Érzem, valami nincs redben itt bent
Hallok egy hangot, hogy adjam fel
Nem adom fel, SOHA, SOHA, SOHA
Olyan gyenge nem leszek SOHA!!!!
Nem foglalkoztok mással
Csakis magatokkal
És még csodálkoztok
Hogy már mindenkit utálok
Hát vegyétek észre:
Rabul ejtett a saját rémálmom
Engedjetek ki, én ezt nem bírom
Érzem, valami nincs redben itt bent
Hallok egy hangot, hogy adjam fel
Nem adom fel, SOHA, SOHA, SOHA
Olyan gyenge nem leszek SOHA!