Rablánc

Szeretnék menni, de mintha rablánc lenne rajtam,
Szeretnélek szeretni, de az idő telt, s én a múltban ragadtam,
Szeretnék más lenni, de konzervdobozban élek,
Szeretnék szeretni, de tőle, mint a tűztől, úgy félek.

Nézlek, agyam kiált és tépne, cibálna
Hozzád, de szívem útját állja
És csörgeti a láncát, mivel múltamhoz zártak,
Mint marhát a rétre, egyedül, kipányváztak.

Minden melletted beszél és ellened,
Lelkemben nem oszlanak a sötét fellegek...
Mennék, de rablánc van rajtam,
Sok-sok év eltelt, de én a múltban maradtam.