Pohárköszöntő

A lámpafény eltakarja a márvány-arcot,
Míg odakint tücskök ciripelnek.
Két borospohár koccan; karcolatot
Vájnak egymás hústekervényeibe.

Örülnek és vigadnak egymásnak, a szoba
Lágy tömjénnel lengi körül őket
Vadul hullámzik, dagad már a toka,
És a borosüveg rájuk kacsintgat.

Némán áll polcon az óra: éjfél közeleg,
Fülel kíváncsian székben a szú,
A sarokban egykedvű pók szövöget,
Aztán csak csuklás követi a csendet.

Poharak asztalon: a mulatságnak vége.
Két kókadt fej egymásra borúlva -
Az asztalnak már két busongó széke
Várja így az áldott és részeg hajnalt.