Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– Béla, mit tapasztalt?<br /> – Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Scylla: Várjuk a folytatást.
2026-05-23 22:04
P.Valley: Szia! Köszönöm kérdésed! Igen,...
2026-05-20 23:50
laliboy: Azt hiszem egy hasonló "nyaral...
2026-05-19 15:35
Asszisztencia: Szia! Lesz folytatás?
2026-05-16 12:44
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pohárköszöntő

A lámpafény eltakarja a márvány-arcot,
Míg odakint tücskök ciripelnek.
Két borospohár koccan; karcolatot
Vájnak egymás hústekervényeibe.

Örülnek és vigadnak egymásnak, a szoba
Lágy tömjénnel lengi körül őket
Vadul hullámzik, dagad már a toka,
És a borosüveg rájuk kacsintgat.

Némán áll polcon az óra: éjfél közeleg,
Fülel kíváncsian székben a szú,
A sarokban egykedvű pók szövöget,
Aztán csak csuklás követi a csendet.

Poharak asztalon: a mulatságnak vége.
Két kókadt fej egymásra borúlva -
Az asztalnak már két busongó széke
Várja így az áldott és részeg hajnalt.
Hasonló versek
8055
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
2811
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

Szentkirályi Katinka ·
drága kicsim, azért össze sem lehet hasonlítani az utolsó verseddel ezt.
Ez már emberibb, közelít az élet mindennapjaihoz, sajnos vannak ilyenek is. De még inkább ez, mint a másik.
Szép képekkel írtad meg. :heart_eyes:

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: