Megszürkült az ősz, nedves lett az idő.
Siető ernyőre hull a szürke eső.
S ama piros ernyő alatt
kiszínezett kabát halad...
Piros árnyban narancs a zöld,
lila a kék és rozsda a föld.
Pirul a bőr, rózsás az arc,
tán az ernyőnek kedve is az...
Az esernyő bárhová szalad,
nyomában minden színes marad...
Piros a bakancs, s az út ahova lép,
a zebrán pink az elázott boríték,
bordó a csikk alatt a rágómaradék...
Fröccsenő léptem elé pillantok,
a tócsatükörben pirosan villanok.
Piros utam piros megállóba vezet,
egy piros padon beszélgetek veled,
piros érintésem színezi kezed,
s összecsukott ernyőmről koralleső csepeg...
Ael M.: Nagyon rosszul sejted, de úgy látszik egyre közelebb kerülök a célomhoz, hogy örökké gyermeki maradhassak. :)