Pillanatok csak az élet...

Pillanatok csak az élet,
amikor Veled vagyok,
semmitől sem félek, és
fáj, mert nem vagy velem,
a szavak némák,
meghalnak bennem,
nem csilingel a gyöngy
a lelkemben.

Olyan szép a világ, ha
csillanak reményszikrák,
lángra gyúlnak,
újra felém hozzák,
a remény aranyfonalát,
s ha én szakítom,
Te újra összekötöd,
napsugár lesz két,
makacs felhő között.

Szelek szárnyán repül
felém a képzelet,
karjaid közt elolvadni
volna jó, Veled
vágyak tengerében
elmerülni boldogan,
csókesőben ázni és
dideregve várni,
ajkad nyomán gyúlt
tüzek lobogó lángját,
csillapítani tested, lelked
viharos vágyát.

Pillanatok csak az élet,
mikor szeretsz, és
amikor szeretlek Téged.