Pegazus

Vágtat a pegazus keresztül a tejúton
Millió darabra taposott apró meteorok ropognak a patkó alatt
Millió szikrát ver, mint fejben a gondolat, de tűzre egy se lobban.

Vágtat de hova? Ő maga sem tudja
Millió fekete lyuk mellett elviharzik nyugalom nélkül
Millió fényes csillag csábítja, de ettől ő nem elégül.

Vágtat, mert úgy érzi, hívja valami erő
Millió mérföld, ezernyi galaxison átviszi útja
Millió patkót cserélt, de mégsem ért még célba.

De megtorpan most hirtelen!
Nem kerget feketelyuk, sem a fényes csillagok
S nem érzem, hogy hívna bárki, a félelem csak álom volt.

Hirtelen, mint égből mennykő, megáll most az idő
Határtalan boldogság e pillanatnyi öröm
Boldogság de kinek? Pegazus már nincsen
Lángra lobbant, s így született CSEND, BÉKE, ISTEN.