Parkon át, sétálva,
Látom arcod,
Mikor még egy úton jártunk.
Mosolyod volt akkor az álmom.
Boldogok voltunk,
De mégis árnyék járt felettünk.
Most egyedül sétálok,
S emlékezem a múltra,
Amit lezártnak tekintek.
Igaz, hiányzol még,
De az idő rohan, megy tovább.
Bár fáj még a hiányod,
De az élet megy tovább.
Egy könnycseppet áldozom az emlékre,
A boldog idők képeire,
A forró csókok idejére,
Mégis ez az utolsó áldozat.
A múlt örökké múlt marad,
A hiány pedig egyszer elmúlik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?