Parkon át, sétálva,
Látom arcod,
Mikor még egy úton jártunk.
Mosolyod volt akkor az álmom.
Boldogok voltunk,
De mégis árnyék járt felettünk.
Most egyedül sétálok,
S emlékezem a múltra,
Amit lezártnak tekintek.
Igaz, hiányzol még,
De az idő rohan, megy tovább.
Bár fáj még a hiányod,
De az élet megy tovább.
Egy könnycseppet áldozom az emlékre,
A boldog idők képeire,
A forró csókok idejére,
Mégis ez az utolsó áldozat.
A múlt örökké múlt marad,
A hiány pedig egyszer elmúlik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
laci78:
@Rémpásztor: várható folytatás...
2025-11-03 19:59
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?