Ott fenn,
a kócos felhők felett,
sok kicsi angyal őrzi álmod,
vigyázza léptedet.
Ott fenn,
az aranyló napsugárban,
soha nincs tél, nincs fájdalom,
örökké csak nyár van.
Itt fenn,
vidáman kacagnak az angyalok,
nem sírj Mama!
én boldog vagyok.
Jó volt, hogy láttalak,
foghattam a kezedet,
tudod, hogy én is szerettelek.
Itt fenn,
kiülök a felhő szélére,
lábam lógázom, lenézek
és látom, könnyes már
megint a két szemed,
ne sírj Mama!
én mindig Veled leszek.
(1975 )
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Nekem is van két angyalkám fent, és hála az égnek kettő idelent! Egy "kicsit" több a korom, mint a tiétek. Remélem nem okoztam csalódást.
Csak hogy még jobban összefonódjon a sorsunk: a két fenti angyalkával én is rendelkezem. Remélem, hogy a lenti kettő is meglesz számomra. Csak hogy teljes legyen a kép.
A vers már akkor is tetszett, amikor az egyik fórumba beírtad. Kár, hogy meg kellett íródnia, de ha már így alakult, legalább az emlékezés szép, még ha fájdalmas is.
Mert szerelemről írni nagyon könnyű, a szavak tényleg sokkal egyszerűbben jönnek, és minden második ember költőnek érzi magát, aki lekörmölte pár rímekbe szedett gondolatát, pedig képtelen lenne két versszakot írni az időjárásról, vagy egy tájról, vagy egy fakanálról, vagy akármiről.
És ez a szomorú, nem az, ha valaki nem értékeli azt a néhány érzelmes szót.