Osztálykarácsony

A mi fánk alatt lapul egy csomó ajándék:
Egy ölelés, jó kívánság, vagy egy csekély játék.
De kaphatnék aranyat, csak eldobnám!
Nem kell nekem ily ócska kis tárgy!
Mert ezerszer csillogóbb, mint a gyémánt,
s értéke is több annak, amit TI adtatok át.
Ezt a szépet pedig nem pótolja soha semmi,
Nem lehet holmi pénzért a boltban megvenni…
És a világon e dolgot, nem sokan kapják:
Mert ez az őszinte, az igaz és hű barátság.
Legszebb csomagolása pedig, ha nevettek,
S mosolyba forrva csillog a szemetek.
Boldogságotok visszaveri tündérfényeit a fának,
Mely most olyan, mintha rajta angyalok táncolnának.
Azt súgják, valami nagyon jót tehettem, hogy ezt szánta az ég,
Hogy ha körülnézek eszembe juthat: négy évig lehetek itt még!
Jaj, a könnyeimért, kérlek, mert örömből vannak, bocsássatok meg,
S kísérjék soraimat majd Kellemes Ünnepek!