Sárguló falevél hull
Lefelé
Tőlem elfelé
Kezemmel el nem érem
Hiába próbálom
Mégsem.
Hulló levél
Már nem él.
Őszöm vége közeleg
Lassan érzem
Gyorsan élem
S féktelen képeken
Életem végtelen
Vége egyre
Közeleg
Félem
Nem
Még nem
Még maradnom kell
Kérem!
Gyermekem még nézem
Fájó térdem érzem
Ritkuló hajamba
Belekap a szél sebesen
De a szívm nem ver már
Hevesen.
Elkoptam a gyors
Élet gépezetében
Lecserélnek
Eljött a
Végem...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
De azt is szívesen olvasnám tőled, amikor könnyű lélekkel, utunkat teljesnek érezvén hullik le utolsó levelünk. :innocent: