Szeretem, amikor körtét sárgít az ősz,
és mézelni kezd a szőlő cukorfoka,
hogy sima szellőként vissza-vissza nősz,
akárhányszor szemmel suhintlak tova.
A gesztenyeszemek, mint pupillám színe,
vaskos törzsű, erős fák alatt ott vagyok,
fény gömbölyít szépre, ha gyermek vinne
tetszenek hátaim, kicsik és nagyok.
Szeretem, amikor lombot hullatsz, bókolsz,
és szerelemként parkban egy padra ülök,
dércsípett berkenye-száddal megcsókolsz,
és azt se bánom, ha őszbe szédülök
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Marokfegyver ·
Nem lehetne innen valamit kitörölni?
mooney16 ·
Gyönyörű. Nem is értem, nem is tudom honnan jön ez az elementáris inspiráció, amivel elkápráztatsz.
Marokfegyver ·
Örülök, hogy itt is látni a remekeidet, még ha ismétlések is!