Szeretem, amikor körtét sárgít az ősz,
és mézelni kezd a szőlő cukorfoka,
hogy sima szellőként vissza-vissza nősz,
akárhányszor szemmel suhintlak tova.
A gesztenyeszemek, mint pupillám színe,
vaskos törzsű, erős fák alatt ott vagyok,
fény gömbölyít szépre, ha gyermek vinne
tetszenek hátaim, kicsik és nagyok.
Szeretem, amikor lombot hullatsz, bókolsz,
és szerelemként parkban egy padra ülök,
dércsípett berkenye-száddal megcsókolsz,
és azt se bánom, ha őszbe szédülök
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Marokfegyver ·
Nem lehetne innen valamit kitörölni?
mooney16 ·
Gyönyörű. Nem is értem, nem is tudom honnan jön ez az elementáris inspiráció, amivel elkápráztatsz.
Marokfegyver ·
Örülök, hogy itt is látni a remekeidet, még ha ismétlések is!