Örökké él ...

Kölyökkorában nem volt más, csak egy kis pamacs,
Ki elfért egy papucson, s halkan szuszogott.
Gyakran aludt el az ölünkben a kis mamlasz,
S hangosan horkolva boldogan durmogott.

Mindig boldogan csóválja a farkát,
S időnként megmozdítja fülének a botját.

Okos buksija pihe - puha,
Tud pacsizni, s hallgat a szavunkra,
Ritkán van kötve rövid kis copfija,
S soha, de soha nem hagy magunkra.

Ha felbosszantjuk, visszafelesel,
S ha ideges, papucsot is tép.
Mégis szívünkben játékos kiskutyaként,
Örökké él.