Kölyökkorában nem volt más, csak egy kis pamacs,
Ki elfért egy papucson, s halkan szuszogott.
Gyakran aludt el az ölünkben a kis mamlasz,
S hangosan horkolva boldogan durmogott.
Mindig boldogan csóválja a farkát,
S időnként megmozdítja fülének a botját.
Okos buksija pihe - puha,
Tud pacsizni, s hallgat a szavunkra,
Ritkán van kötve rövid kis copfija,
S soha, de soha nem hagy magunkra.
Ha felbosszantjuk, visszafelesel,
S ha ideges, papucsot is tép.
Mégis szívünkben játékos kiskutyaként,
Örökké él.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások