Kölyökkorában nem volt más, csak egy kis pamacs,
Ki elfért egy papucson, s halkan szuszogott.
Gyakran aludt el az ölünkben a kis mamlasz,
S hangosan horkolva boldogan durmogott.
Mindig boldogan csóválja a farkát,
S időnként megmozdítja fülének a botját.
Okos buksija pihe - puha,
Tud pacsizni, s hallgat a szavunkra,
Ritkán van kötve rövid kis copfija,
S soha, de soha nem hagy magunkra.
Ha felbosszantjuk, visszafelesel,
S ha ideges, papucsot is tép.
Mégis szívünkben játékos kiskutyaként,
Örökké él.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?