Örök ellentét

Futok, mégis egyhelyben állok,
Nézek, mégis semmit sem látok,
Hallok, de süket vagyok a szóra,
Érzek, de érzéketlen vagyok a jóra.

Tűz ég körülöttem, és didergek,
Sokan hívnak, mégis elmegyek.
Szeretek, de gyűlölök mindenkit,
Hiányolok, mégsem tűrök meg senkit.

Szomjazom a tiszta vizű forrás mellett,
Élek, de egyfolytában a halál kerülget,
Nyár van, és én mégis örök télben élek,
Csalódott vagyok, és egyre csak remélek.

Ami tegnap éltetett, ma tönkretesz,
Ami ma jó, holnap rossz emlék lesz,
Akit szeretek, azt eltaszítom folyton
Szabad vagyok, mégis lógok egy horgon.

Mi nem érdekel, az halálosan megsebez
Minden érintés nyugtat, de égeti lelkemet.
Nevetek, de belül sírva haldoklom, félek.
Mert egyfolytában örök ellentétben élek.