Vacogó lelkem, remegő szívem óhajtja a meleget,
az éjnek lágy szellőjébe kiáltom a nevedet.
Hangodat hallom, látom arcodat - az éjszaka kinevet:
a csillagok közé írtam fel örökre a nevedet.
Éltem, szerettem, kerestem s kutattam kedvedet,
a Hold tekint le Rád, súgja: én őrizem a nevedet.
Hajnali pirkadat szétoszlat ködöt s felleget,
a Nap első sugara már beragyogja a nevedet!
Rámköszönt a reggel, most is suttogom a nevedet,
ez hozza el szívemnek, lelkemnek a meleget!
- Ildikómnak -
H. Róbert
Kúla, 2007. június 16-án
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...