Önkéntes halál

Harmat-ízű remény illanó,
pillangó szárny érintése feszíti,
szívem gyógyuló sebét
gyilkos lázzal hevíti,
s lelkem feledett emlékek közé repíti.

Ezerszer eltáncolt keringő,
ki nem mondott szavak,
számtalan megszegett ígéret,
bizonytalan lépés, ami félbe maradt.
Mozdulatlanná merevedett a pillanat.

Kínzó, szédítő vágy csábít,
bilincsbe ver, megbélyegez,
s én eszemet vesztve akarom
és nem kérdezem megéri-e,
hogy az éhségem vesztemet okozza-e.

Csak megyek előre, egy furcsa
halálba, merészen, álmodva,
s titkon remélem, amit látok
valóság, hogy vár ott ma
más, több mint illúzió.

Mézédes, aranyszín, ködszerű
a perc- lebegek. Hagyom
szívembe férkőzni az emlékedet,
de beteggé tesz a gondolat- ez alkalom,
vagy díszpapírba csomagolt önkéntes halálom.

2013.05.23.