Harmat-ízű remény illanó,
pillangó szárny érintése feszíti,
szívem gyógyuló sebét
gyilkos lázzal hevíti,
s lelkem feledett emlékek közé repíti.
Ezerszer eltáncolt keringő,
ki nem mondott szavak,
számtalan megszegett ígéret,
bizonytalan lépés, ami félbe maradt.
Mozdulatlanná merevedett a pillanat.
Kínzó, szédítő vágy csábít,
bilincsbe ver, megbélyegez,
s én eszemet vesztve akarom
és nem kérdezem megéri-e,
hogy az éhségem vesztemet okozza-e.
Csak megyek előre, egy furcsa
halálba, merészen, álmodva,
s titkon remélem, amit látok
valóság, hogy vár ott ma
más, több mint illúzió.
Mézédes, aranyszín, ködszerű
a perc- lebegek. Hagyom
szívembe férkőzni az emlékedet,
de beteggé tesz a gondolat- ez alkalom,
vagy díszpapírba csomagolt önkéntes halálom.
2013.05.23.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
artemyss ·
:smile: :heart: :kissing_heart:
Marokfegyver ·
Az első versszakban a feszíti-hevíti-repíti megijesztett, de aztán elragadott a lendület (hogy stílusos legyek: elrepített). Tetszett.
artemyss ·
Köszönöm :wink: És seprű sem kellett... :wink: