Ütöttük egymást keményen
s vérző sebeink tükrében
végre megláttuk az utat,
az utat, mely változást mutat.
Égnek sebeim, mert nincs semmim,
mi elfeledtethetné velem emlékeim.
S azok elmém kútjából fölbuzognak,
és maró, nagyon maró savat öntenek.
Hihetetlen, s mégis
önmagamat kínzom én is.
Nem fájna ez annyira,
begyógyulna tán holnapra,
ha szándékosan nem tépném föl,
de mégis mit érek ezzel
csak felszíni karcolások ezre
ki nem vérezhetek ettől.
Önpusztító kör.
Azért szenvedek,
mert akarok.
Akarom a fájdalmat
a megszokott érzésemet.
Ha más nem nyúlt bizalmat,
ez mindig ott állhat.
Szenvedni mindenkinek jogában áll,
s az ember jogaival él!
2005. 05. 15
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?