Oh ez a szerelem...

Szeretlek, Szeretlek.
Egy szóval mondhatnám,
Mit érzek, még is
Magamba fojtanám.

Ez az érzés nem csak egy szó.
S a szó, nem maga az érzés.
Ez annál több, mit érzek,
Mert szavaimat tengerbe önthetném.

A tengernyi szó,
Nem érne fel érzelmemmel.
Nem érne fel azzal,
Mit fojtanom kell...

El, távol Tőled,
Jaj, miért? Miért?
Úgy fáj,
S éget.

A szerelem
mindig más.
Nem gyullad fel kétszer
Ugyan az a láng.

Nem lehetsz szerelmes,
Abba, Kit szeretnél szeretni.
Csak abba leszel,
Kit szíved választott ki.

Ha szeretsz Valakit,
Mondd ki Neki bátran,
Ha nem is szeret,
Legalább őszintén várhattad.

Elárulod Neki,
Legféltettebb kincsed,
Mit szíved őrzött,
S most már előtte az sincsen.

Tudja mit szeretnél,
Ha átérzi, Elmondja az övét,
S boldog lesz,
S megkönnyebbülten él.

Jobban jársz,
Ha nem szeretsz, inkább csak vársz.
Ez egy jó tanács,
Így nem érhet szerelmi csalódás.

Pedig,a szerelem,
Együtt jár az élettel,
Hiába kerülöd,
Nem menekülsz meg mégegyszer...

Elképzelhetetlen,
Mire képes ilyenkor az ember,
Bármit megtenne,
Mit ésszel sohasem mer.

Szemét dolgokat
Művel az élet,
Együtt kell élni ezekkel,
Hiába is reméled.