Nincs remény

Nem vagyok szerelmes, csak rohatdul szeretlek,
Mégis önmagamban csak Téged kereslek!
Nem tudom miért akarlak ennyire szeretni,
Talán más embert kéne magam mellé keresni?

Emlékszem, mikor elmondtad, hogy csókoltak,
Szívemben az irigységtől tépázott csonkok lógtak!
Mert én akarlak csókolni, én akarlak szeretni,
Én akarom veled a boldogságot keresni!

Sokáig azt akartam, hogy Te legyél a párom,
Most ezt mind erőszakkal a sarokba vágom!
elnyomom magamban, soká, míg lehet,
Hagyom csak örlődni fájó szívemet!

Tudom kinek fogok ezzel fájdalmat okozni,
Csak magamat fogom ezzel hülyére kínozni!
De félek, hogyha majd elmondom neked,
Szép barátságunk örökre a múltba mered!

Beszélni többé velem sohase akarsz,
Szívedből örökre és teljesen kitakarsz!
El fogok majd tűnni, a homályba és sötétbe,
de én szeretni foglak örökre, ÖRÖKRE!!!

/Utoljára már csak annyit kérek tőled,
Mondd meg a válaszod és nem zavarlak többet!
IGEN vagy NEM akarsz-e szeretni,
Akarod-e velem a boldogságot keresni???/