Este eljött hozzám,
hideg szájával csókját
rám lehelte,
fagyos tekintettel bámult rám,
mert azt hitte,
lelkem tündérlányát
megölhette.
Csontváz kezei kutatják,
keresik, hol, merre
tudna ártani még,
kínt és bánatot osztani,
számára sosem elég.
Csavar a szívemen is,
csontos ujjai belém vájnak,
vérző sebeket ejtenek,
s én hagyom, pedig
tudom, hogy fájnak.
Könnyeimmel fizetek,
lekemben a tündér szenved,
hiába minden, felednem kell,
felednem, ezt a szerelmet.
Mennyire tudja, mennyire érzi,
hol fáj a legjobban, dolgát
igazi kéjjel végzi, neki öröm
az én bánatom, de a tündért
akkor sem hagyom,
hideg csókjai jégvirággá
fagynak, kínozhat engem,
ha megtalál, fekete köpenyét is
boríthatja rám, - megláthatod -
örömében haláltáncot jár a
Halál.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
.
.
.
A Halál jól végezte dolgát,
táncával elérte, hogy
lelkem kistündérét a
saját világába, le a mélybe,
mégis magával vitte.
Onnan nincs visszaút,
nincs remény,
számodra és számomra,
elveszett örökre.
Ez a versed tetszik talán a legjobban, (eddig) szerintem fejlődőképes vagy .....:) még öregségedre is :))
Csak egy javaslat, ha szabad : keresd a vidámabb témákat, attól majd jobban érzed magad.
Vénanyóként is írni fogok és mindig arról, amit éppen érzek. Ha vidám lesz, akkor arról. Most fáj valami, nem is kicsit. Az idő gyógyít, azt mondják. Tehát van reményed, hogy vidámabb verset is írok majd.
Legfeljebb öregségedre olvashatod majd.....:))))