Este eljött hozzám,
hideg szájával csókját
rám lehelte,
fagyos tekintettel bámult rám,
mert azt hitte,
lelkem tündérlányát
megölhette.
Csontváz kezei kutatják,
keresik, hol, merre
tudna ártani még,
kínt és bánatot osztani,
számára sosem elég.
Csavar a szívemen is,
csontos ujjai belém vájnak,
vérző sebeket ejtenek,
s én hagyom, pedig
tudom, hogy fájnak.
Könnyeimmel fizetek,
lekemben a tündér szenved,
hiába minden, felednem kell,
felednem, ezt a szerelmet.
Mennyire tudja, mennyire érzi,
hol fáj a legjobban, dolgát
igazi kéjjel végzi, neki öröm
az én bánatom, de a tündért
akkor sem hagyom,
hideg csókjai jégvirággá
fagynak, kínozhat engem,
ha megtalál, fekete köpenyét is
boríthatja rám, - megláthatod -
örömében haláltáncot jár a
Halál.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
.
.
.
A Halál jól végezte dolgát,
táncával elérte, hogy
lelkem kistündérét a
saját világába, le a mélybe,
mégis magával vitte.
Onnan nincs visszaút,
nincs remény,
számodra és számomra,
elveszett örökre.
Ez a versed tetszik talán a legjobban, (eddig) szerintem fejlődőképes vagy .....:) még öregségedre is :))
Csak egy javaslat, ha szabad : keresd a vidámabb témákat, attól majd jobban érzed magad.
Vénanyóként is írni fogok és mindig arról, amit éppen érzek. Ha vidám lesz, akkor arról. Most fáj valami, nem is kicsit. Az idő gyógyít, azt mondják. Tehát van reményed, hogy vidámabb verset is írok majd.
Legfeljebb öregségedre olvashatod majd.....:))))