Nesze Nektek!

Hallgassatok most ti rám,
mert eleget tűrtem tán.
Szavaimmal ítélkezem,
és a vádiratot így intézem.

Azt mondjátok, hülye vagyok,
erre most én válaszolok.
Életemnek megkeserítői, ti
kiknek nem lehet eleget tenni.
Bárhogy igyekezek is,
nektek erre válaszotok nincs is.
Azt mondjátok, tanítotok,
de csak gyilkoltok.
Nem vagytok ti mások,
csak egyszerű mészárosok.
Gyilkosai műnek, s ihlettnek,
mert azt hiszitek, hogy ítélkezhettek.

Lehet, hogy valamit anno tudtatok,
de azt önnön magatokkal legyilkoltattátok.
Átalakulva most ez a valótok,
gyilkoljátok régi önmagatok.

Gyilkos eszköz van kezemben,
mellyel ti szúrtatok le, nem régiben.
Szerettem, amit megismertem,
de utálatra buzdítva temettetek el engem.
Megteszem, most, hogy nyugodt legyek,
de legfőképp azért, hogy nektek rosszat tegyek.
Visszaadom most, mit tőletek kaptam,
hogy béke legyen a lelki honban.

Végezetül mondom nektek,
hogy régi valója lehetnék nektek.
Arra viszont megeskethettek,
hogy én ilyen sohasem leszek