Néma kívánság

Zsibadság uralja testem
Itt vagy velem,
itt állsz előttem,
kedvesen nézel rám
szemedben mosoly bujkál.
Ettől életre kelek,
valami megmoccan bennem.
Érzem, elérkezett 
személyedben, az 
akire rég vártam.
Nem kell többé rettegnem,
hogy a magány börtönbe zár.
Hisz veled a szabadság,
és boldogság az ami vár.
Látom, süt tekintetedből 
az elégedettség,
ugyanazt érzed, amit én.
Nézlek, és hangtalanul
fohászkodom az ölelésedért.
Mintha eljutott volna 
hozzád a könyörgés,
közelebb lépsz,
kezed a csípőmhöz ér,
és magadhoz húzol.
Nem is kell több ennél,
ez pont elég.
Hozzád simulva
kapaszkodom beléd,
így forrunk eggyé.
Lassan kinyitom szemem,
rájövök: egyedül vagyok,
nem ölel senki sem. 
Eltűntél. Nem is voltál.
Csak képzelet volt az egész.
A fantáziám vetített elém
Testembe újra visszatér 
a tompultság.
Nem volt ez más,
mint néma kívánság,
mely feléd száll:
Kérlek, találj rám!
Várok rád!
Te vagy a hiányzó darabja
a kirakós játéknak 
mely az életem.
Te kellesz, hogy a kép 
végre teljes legyen.