Az oszlopcsarnok holt ködén át
Látom folyni a vén Dunát.
Magam vagyok, a város is néma,
Csak a macskák nyávognak néha.
Látom a hidat, épp előttem
Öleli át a folyót kedvesen.
Suhog a szél, ágak rezzennek,
Rajtuk virág: apró szirének.
Lassan morajlik a szürke víz.
Nincs könnyem már; talán csak tíz.
De ha kiszáradna a Duna,
Ez a tíz elég lenne arra.
Az nem folydogálna békésen,
Se nem pusztítana csendesen,
Ez a tíz zúgva rohanna, törne.
Egy folyam, mely nem lassul ködbe.
Szemem csípő könnyemen át
Látom folyni a vén Dunát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?