Nem vagyok költő

Nem vagyok költő,
Mégis írok.
Nem akarok az lenni,
És állandóan verset írni.

De úgy érzem,
Ezt kell tennem.
És megosztanom,
Másokkal a gondolatom.

Én csak írok,
Rímeket faragok.
Keresek válaszokat,
De nem találok sokat.

Rímeket faragok,
Verseket írok.
Ettől jobban érzem magam,
Még ha nem is vagyok az.

Ebből látszik is,
Nem kell költőnek lenni.
Csupán gondolkodni.
És ezeket leírni.

A költőkkel ki foglalkozik?
Írhatunk akármit.
Kevesen olvasnak már.
De kivételek mindig akadnak.

És ha akadnak.
Megbecsülést mindig adnak.
Költő sorsunk sosem marad el,
Csak mi döntjük el,

Hogy élünk e vele.
Hanem az se lehet,
Nagy baj mivel,
Nem botlunk akármikor költőbe.

Ők is csak emberek.
Mi is csak emberek,
Vagyunk
Hisz ez a sorsunk.

És minden versemnél érzem,
Nem tettem vétket.
És jobban érzem magam akkor is,
Még ha egy verssel öregebben is.