Nem mondtam...

Talán minden könnycsepp kár volt,
Mit hullajtottam érted.
Minden zavart mosoly
Mikor a szemedbe néztem.

Nem is kellett mondanom
Te akkor is tudtad
Elég volt egy pillantásom
Te akkor is meghallottad...

És mit?Na vajon mit?
Egy ócska kis leheletet
Mert igazán ki érti
Azt hogy: szeretlek?

Ez a legszebb érzés?
Egy csodálatos gondolat?
Vagy egy átkozott szenvedés?
Egy múló pillanat?

Mostmár úgyis mindegy..
Állok a Nyugatiban egy vonat mellett,
Az utolsó tábornak is vége.
Nézem egy halott levél táncát a levegőben.

Könnycsepp gyűlik a szememben
Eljött a búcsú perce,
Ott álltam barátnőmet átölelve,
S láttam ahogy rám nézett.

Talán akkor érezte igazán hogy szerettem
És hogy ott van minden könnycseppemben,
Megöleltem lelkemmel de karjaimmal nem,
És végre örökre elengedtem...

Beszálltam a kocsiba
Egy esőcseppet néztem
Mely eltűnik egy perc alatt
Mint az én könnyemcseppem..

De a fájdalom itt marad
Belevésted lelkembe
Hisz te nem érezted, én nem mondtam
Soha azt neked hogy szeretlek...