nem felejtem el amit adtál nekem

Köszönöm.
Köszönöm, hogy az elmúlt napokban olyan közel lehettem hozzád
Mint még soha.

Szavak nélkül is tudtam, érzed hogy szeretlek
Mikor megpusziltál lehunytam szememet.
Köszönöm, sokat jelent ennyit mondtál, hozzátetted:
Nagyon szép, és nagyon tetszik.
Aztán csak néztelek, és nem tudtam mi az amit tehetek.

Eltelt két nap és ott voltunk. Azon a bizonyos helyen, abban a bizonyos percben
Amik pillanatok voltak, de óráknak tűntek.
Minden pillanat mikor közel lehettem hozzád, csak úgy repült.
Életemben először éreztem ilyet.

Kimondtam, szeretlek, te is mondtad, de mégsem úgy.
Csak álltál, és magyarázkodtál.
Igazad volt, és tudom hogy így van.
Nem is lehet másképp én mégis bíztam.

Az a két ölelés, ami olyan hamar véget ért,
Bennem még nem múlt el. Nem is fog soha.
Soha nem felejtem el, ahogyan rám néztél, ahogy hozzám értél, megöleltél.
És én hozzád bújtam, éreztelek és bár ott igen, szívemből el nem engedtelek.

Köszönöm.
Köszönöm azt a pár csodálatos percet, amit adtál nekem.
Amikor olyan közel engedtél,
És hogy érezhettem mindenemmel mindenedet.
Ezt adtad nekem, és ez örökké él majd bennem.