Nem értelek...

Én voltam túl gyenge,
Mert beléd szerettem,
Hogy kék szemeidnek
Ostobán bedőltem,
Pedig sejtettem előre, hogy
Ennek rossz vége lesz.
Ugyan hogy érthetnéd…
Hogy mondjam el neked,
Hogy minden közös perc után
Találgatás az életem?
Miért kínzol még most is?
Nem értem, miért teszed,
Miért nem mondod „bocsi”
S távolodsz el tőlem?
Megfognám a kezed,
De el nem érhetem,
Te folyton máshol jársz,
Sosem vagy velem…
Ha azt írtad szeretsz,
Miért teszed ezt?
„Remélem barátságnál több lehet”-
Te írtad, és én hittem neked.
Naiv voltam tudom, beismerem
De bíztam a szavadban,
S hogy nem csak hitegetsz
Tévedtem volna? – meglehet
Talán most jót nevetsz ezen
De ne feledd: én olyan lány voltam,
Aki magadért szeretett,
Remélem, többé nem találsz ilyet!