nem engedlek

Lelkem törik s egy pillanat,
Szavad idézi hánytorgatott múltamat,
Kristály szerelem apróra törik,
A te szived is velem gyötrődik?
Meglátod-e mi összetart még velem?
Meglátod e hogy kellesz nekem?
Látod-e mikor védelek?
Hideg kezek örömmel taszítanak tőled engemet,
Nevető számító szavak, engem bohókásnak tartanak,
Csillan rajtuk nehéz természetem
Bánt hogy ez ellen nem védekezhetem.
Barátok ülnek könny nélkül tort naív mondásomon,
Ezt a szájat szeretted egykoron…
Hát mi az mi most azt hiteti el veled,
Hogy nem jó ez így neked?
Téged semmibe vevő gonosz paraván,
Nincs erőm hadakozni már
Mosolyom szálló kártyalap-halom,
Porba hulló hangomnak nincs irgalom,
Hitetlen gyaur asszonyi szavam,
Részükről nincs irgalmam,
Hiszik elveszem tőlük a barátjuk,
Papucsot belőle mézes szavakkal gyártok…
Tudod mi volt az első ajándékod?
Egy kalácsszíven törne szét az álmod?
Nem hagyom hogy tőlem távol kerülj,
Számomra te vagy fontos egyedül.