Nem akarok többé barát lenni

Nem akarok többé legjobb barát lenni!
Reménytelen sóhajok közt vígan tekinteni
Rád, s így szólítani - “barát,
Mondd el kit szeretsz tehát.”

Nem akarlak néma kínban többet szeretni,
Vérző szívvel egy álcában feléd nevetni,
Holott fájdalmamban majd elveszek,
Merthogy barát vagyok, s nem kevesebb.

Ha a legjobb barátod nem én lennék,
Akkor tán rólad álmodhatnék.
Ilyenkor az ember mitévő legyen?
Álcát minden alkalommal arcomra teszem,

Hogy ne hogy, drága, észrevegyed,
Azt hogy miattad szenvedek.
Elmondanám, mennyire szeretlek bár...
Így legalább csak egy szív fáj.

Nem kell tőlem kérned, ennyit mégis teszek,
Hogy nem szólok semmit, s tovább barát leszek.
S ha nem sikerül csendben szenvednem,
S mégis rájössz mennyit érsz nekem,

Bocsáss meg, és legyél nélkülem.
S ne gondolj arra, hogy így se jobb nekem.
Nem akarok többet legjobb barát lenni!
És amikor nem figyelsz, könnyem törölgetni...