Neked

Hajnalban felkelsz,
Csörög az óra,
Melletted fekszik,
Most tért nyugovóra.

Egész nap dolgozik,
De csak Terád gondol,
S ha este hazaér,
Karjaidban landol.

Lüktető szívedet,
Hallgatja folyvást.
Érzi, hogy szereted,
S nem is akar mást.

Esténként átölel,
S együtt pihentek,
S csak suttogja füledbe:
„Kincsecském. Szeretlek.”