Neked... tőlem

Te tudod, de hinni nem akarod
Hazugság, ámítás az élet
Tagadó, elnyomó, veszett
Haldokló emberi világotok véges

Ha meghaltok, rájössztök
Hol volt a hiba, mit ér a veszteség
Mit is jelent a sötétből a nap felé,
Mit jelent rosszból a jóba lépni.

Akkor majd érteni fogod
A bukás lényegét, veszteséged értékét.
Életed akkor válik teljessé, ha
Már valóban mindent megéltél.

Oh, a távolság, a dolgok majd messze szállnak
Csak te maradsz és a sötétség világa
A távolság homokszemmé vál,
A világ vele együtt parányi atomként száll.

Akkor majd, abbam a pillanatban,
Életed értelme világossá válik
Megérted, miben hittél,
Miért is kell mindig a fényt látni.