Naplótöredék 2009-ből

Vasárnap

Lupus in pelle opis
Most köröttem a néma est.
Nem más, csak egy kis pestis
És elhiteti, barátja Pest,

Pedig csupán az enyém,
Mert másé nem lehet soha.
Nem fogy el, mert nem remény
És nem is megyek máshova.


Hétfő

Este, ha lomha
Emlék néz vissza,
Hallom a csendben
Hogy kattan az óra.

Este, ha várod,
Múljon az élet
Érzed majd, persze
A bódító szelet.

Este, ha lassan
Mennek a percek
Azt hiszem néha
Megint szeretek.

Este, ha nézem
Hogy száll a rigó
Elhiszem gyakran:
Élni mégis jó.


Kedd

Főzni is tudsz? Ez remek.
És takarítasz, mosol rám?
Kösd hozzám az életed
És nem ér el a rút magány


Szerda

Csak átsuhan némán és mélán
és csendben a ködben
Nyáréjszakákon közted és köztem.

Csütörtök

Néma, csendes éjszakákon
Elomló testmelegben
Aludnék az öledben
Míg megkerülne az álom.

Méla, nyirkos nyár-reggelen
Lassan arra ébrednék:
Szíven ver egy ó-emlék
És tudom, nem vagy mellettem.


Péntek

Nincsen elsíratlan bánat
És el nem csattant csók.
Nem építek várat
Rég nincs már meghallatlan bók.

Nincs már elhalatlan halál,
Ki nem nyitott ajtó.
Nincs bolhátlan sakál.
Elolvad a tavalyi hó.

Nincsen már rím megíratlan,
Rég szét nem tépett könyv
Ne nézz rám – nincs új könny,
Szép liliom eltipratlan.

Szombat

Attól tartok, Kedvesem,
Zajos, zordon lelkemen
Nem találsz rést sohasem.