Míly szenvedélyes a naplemente,
Órákig nézném elmerengve.
A vöröses lángtengert,
Mely varázslatos érzelmet kelt.
Egy óriási tüzes tenger,
Olyan, mint egy függöny lepel.
Csak úgy foszlik szerte-szét,
Míly varázslatos így az ég.
De a lángtenger eltűnik,
A vörös árnyalat szétfoszlik.
Nem marad itt semmi más,
Csak az emlékezetes szép varázs.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Melyért bocsánatod kérem.
Elolvasva a fenti sorokat,
Nem bírtam fékezni ujjamat.
Az ihhletet én tőled kapom,
Cserébe most e pár sort adom.
Én is elképzeltem a naplementét,
Most olvashatjátok istenlába versét.
Mily varázslatos a naplemente,
Esténként nézném elmerengve.
Gyorsan múló bíbor lángtengert,
Mely varázslatos színeket kelt.
Egy óriási lángoló fénytenger,
Melyet az est, hamar elnyel
Szürkébe, foszlik szerte-szét,
Lustán elnyeli az éjszakai ég.
A millió árnyalat, megszűnik,
A nap lassan, teljesen eltűnik.
Hogy minden nap újra keljen,
S esténként új csodára leljen.